Hír

A Könyvtártudományi Szakkönyvtár 2026. április 7-én, kedden 15 órakor rendezte meg a Könyvtárosok dolgozószobája című könyvtárszakmai eseménysorozat huszonnegyedik alkalmát. A programsorozat célja, hogy aktuális, a könyvtári szakterületet érintő kérdéseket járjon körül szakértők bevonásával, teret adva a tapasztalatcserének és a szakmai párbeszédnek. Ezúttal a beszélgetés középpontjában a nemzetiségi dokumentumellátás rendszere, annak múltja, jelene, működési mechanizmusai, valamint jövőbeli kihívásai álltak.

 

A rendezvény vendégei Bujdosó Aranka, a Katona József Könyvtár könyvtárosa, Pancsosz Alexandra, az Országos Idegennyelvű Könyvtár osztályvezetője, Rostás Norbert, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának könyvtári referense, valamint Szabados Anna, a Magyarországi Szlovákok Könyvtára és Dokumentációs Központjának igazgatója voltak. A meghívott vendégek különböző intézményi és szakmai nézőpontokból közelítették meg a témát, így a hallgatóság átfogó képet kaphatott a rendszer működéséről.

 

A beszélgetés első kérdése arra irányult, hogy mit értünk pontosan nemzetiségi könyvtári ellátás alatt, milyen célokat szolgál a rendszer, illetve kik a legfontosabb szereplői. Pancsosz Alexandra hangsúlyozta, hogy a nemzetiségi könyvellátás, dokumentumellátás és könyvtári ellátás lényegében egymás szinonimái. Olyan országos rendszerről van szó, amelynek célja, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek anyanyelvű, illetve róluk szóló dokumentumokhoz hozzáférjenek. Elhangzott, hogy a rendszer mintegy ötvenéves múltra tekint vissza. Kialakulása a hetvenes években indult el, azonban gyökerei a hatvanas évek végére nyúlnak vissza. Pancsosz Alexandra felidézte, hogy 1968-ban egy párthatározat, majd 1972-ben a nemzetiségi irányelvek kiadása teremtette meg annak lehetőségét, hogy intézményes keretek között szerveződjön meg a nemzetiségi könyvtári ellátás. Ekkor alakult ki a báziskönyvtári rendszer, amelyhez számos könyvtár csatlakozott. A rendszer koordinátori feladatait ma az Országos Idegennyelvű Könyvtár látja el. Az intézmény egyszerre irodalmi, nyelvészeti, nemzetiségi és zenei szakkönyvtár, amely országos feladatokat vállal a dokumentumellátás szervezésében. A hálózat további tagjai a vármegyei könyvtárak, valamint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár.

Szabados Anna hozzátette, hogy a nemzetiségi önkormányzatok létrejöttével új korszak kezdődött. 2003-ban megalakultak azok a nemzetiségi kulturális intézmények és dokumentációs központok, amelyek már közvetlenül a közösségek identitásának megőrzését és kulturális autonómiáját szolgálták. A Magyarországon hivatalosan elismert tizenhárom nemzetiség mindegyike számára fontos volt olyan intézmények létrehozása, amelyek összegyűjtik és rendszerezik a közösség dokumentumait.

 

A következő kérdés arra irányult, hogyan működik a rendszer a mindennapokban, miként történik a dokumentumok kiválasztása, beszerzése és elosztása. Pancsosz Alexandra ismertette, hogy az Országos Idegennyelvű Könyvtár ajánló bibliográfiai jegyzékeket készít. Ezek a listák figyelembe veszik az anyaországok könyvpiacát, a nyelvi igényeket, valamint a nemzetiségi közösségek érdeklődését. A partnerkönyvtárak ezekből a jegyzékekből választhatják ki a számukra szükséges dokumentumokat.

A rendszerhez mintegy húsz partnerintézmény kapcsolódik, azonban a rendelkezésre álló anyagi források korlátozottak. Elhangzott, hogy a dokumentumrendelésre fordítható összeg jelenleg mintegy tizenkétmillió forint, amelyet huszonegy intézmény között kell megosztani. Ez jelentős kihívást jelent, különösen akkor, amikor a külföldi kiadványok ára és beszerzése egyre költségesebb. Bujdosó Aranka a vármegyei könyvtári nézőpontot ismertette. Elmondta, hogy intézményük sok esetben saját költségvetéséből egészíti ki a központi támogatást, mivel számos települési letéti könyvtárat látnak el. Bács-Kiskun vármegyében például huszonnégy településen huszonöt letéti könyvtár működik, és vannak olyan térségek, ahol egyszerre több nemzetiség él egymás mellett. Ilyen helyzetben az új dokumentumok biztosítása alapellátási feladatnak számít.

 

A beszélgetés egyik legérdekesebb része a gyűjtőköri kérdések köré épült. Pancsosz Alexandra szerint ma már nem elegendő egyszerűen dokumentumokat vásárolni, tudatosan kell figyelni arra, hogy milyen típusú művek segítik leginkább a közösségek fennmaradását. Jelenleg kiemelt szerepet kapnak a nyelvmegőrzést támogató kiadványok: nyelvkönyvek, szótárak, gyermekkönyvek, könnyűirodalom, valamint identitáserősítő művek. Kiemelte azt is, hogy a nemzetiségek sok esetben saját maguk közül nevelik ki azokat a szakembereket, akik szívügyüknek tekintik közösségük kultúrájának megőrzését. A könyvtárak igyekeznek olyan munkatársakat alkalmazni, akik maguk is kötődnek valamely nemzetiséghez, mert így belülről értik a közösség igényeit.

Bujdosó Aranka ezzel kapcsolatban reálisabb képet festett a vidéki gyakorlatról. Megjegyezte, hogy olykor nem is klasszikus gyűjtőkörről, hanem inkább a minimális szolgáltatási szint fenntartásáról beszélhetünk. Sok kisebb településen eltérő a hagyományőrzés intenzitása, más a nyelvhasználat mértéke, ezért minden beszerzés alapos mérlegelést igényel.

Szabados Anna a magyarországi szlovákság helyzetét emelte ki. Elmondta, hogy a közösség jelentős része már nem anyanyelvi szinten használja a szlovák nyelvet, sokkal inkább kulturális identitásként kapcsolódik hozzá. Emiatt az állománygyarapítás során figyelembe kell venni, hogy kik lesznek a használók: nyelvtanulók, kutatók, idősebb anyanyelvi beszélők vagy identitásukat kereső fiatalok.

 

Felmerült a kérdés, miben más egy nemzetiségi gyűjtemény, mint egy hagyományos idegen nyelvi részleg. Pancsosz Alexandra szerint a különbség alapvető. Egy idegen nyelvi részleg elsősorban nyelvi szempontból szerveződik, míg a nemzetiségi gyűjtemény kulturális és közösségi logika mentén épül fel. Nemcsak idegen nyelvű könyveket tartalmaz, hanem az adott közösség saját kiadványait, helytörténeti anyagait, civil szervezeteinek dokumentumait, sajtótermékeit és a közösségről szóló szakirodalmat is.

Bujdosó Aranka példaként említette, hogy a KSZR-rendszernek köszönhetően számos kistelepülési könyvtár megújult, és már a terek kialakításakor külön figyeltek arra, hogy a nemzetiségi dokumentumok önálló polcon kapjanak helyet. Ez nemcsak praktikus, hanem szimbolikus jelentőségű is: láthatóvá teszi a közösség kulturális jelenlétét. Rostás Norbert kiemelte, hogy a nemzetiségi dokumentumellátás túlmutat a hagyományos könyvtári funkciókon. Elsődleges feladata ugyan a dokumentumok hozzáférhetővé tétele, de legalább ilyen fontos a nemzetiségi identitás támogatása. Sok használó azért fordul ezekhez a gyűjteményekhez, mert szeretné jobban megismerni gyökereit, családi múltját, közössége történetét.

A nemzetiségi könyvtárak így egyszerre információs központok, közösségi terek és kulturális emlékezethelyek. A dokumentumok sok esetben nem pusztán olvasmányok, hanem identitásképző eszközök.

 

A résztvevők számos gyakorlati példát is megosztottak. Szabados Anna elmondta, hogy intézményük szoros kapcsolatot ápol a helyi közösségekkel, civil szervezetekkel és felsőoktatási intézményekkel. Hallgatói munkákat mutatnak be, konferenciákat szerveznek, valamint rendszeresen részt vesznek kulturális rendezvényeken. Bujdosó Aranka könyvbemutatókat, helytörténeti előadásokat, nemzetiségi gyermekprogramokat említett. Kiemelte a dunaegyházi játékot, amely a település szlovák lakosságának történetét dolgozta fel a helyi gyűjteményre építve. Emellett roma témájú programsorozatok is megvalósultak, amelyek a cigányság történetét és kultúráját mutatták be. A német állományhoz kapcsolódó különleges szolgáltatás a „vándorbőrönd”, amely mesekönyveket, filmeket és egyéb dokumentumokat tartalmaz, és településről településre vándorol.

 

A beszélgetés végén a résztvevők a rendszer problémáit és fejlesztési lehetőségeit vették számba. Pancsosz Alexandra a technikai háttér korszerűsítését, a meglévő nyilvántartási rendszerek fejlesztését, valamint a humánerőforrás-hiányt emelte ki. Sokszor nehéz olyan szakembereket találni, akik nyelvi és könyvtári kompetenciával egyaránt rendelkeznek. Rostás Norbert rámutatott, hogy ezek nem egyszeri problémák, hanem régóta fennálló strukturális nehézségek. A megoldáshoz hosszú távú szakpolitikai gondolkodásra van szükség. Bujdosó Aranka közös segédanyagok, nemzetiségi papírszínházak és vándorkiállítások készítését javasolta, míg Szabados Anna rendszeres konferenciák és workshopok megszervezését szorgalmazta, ahol a területen dolgozó szakemberek tapasztalatot cserélhetnek.

 

Az eseményről készült felvétel megtekinthető az OSZK You Tube csatornáján.(külső hivatkozás)