Hír

A Könyvtártudományi Szakkönyvtár 2026. május 5-én, kedden 15 órakor rendezte meg a Könyvtárosok dolgozószobája című könyvtárszakmai eseménysorozat huszonhatodik eseményét.

 

Ezúttal a közgyűjteményi szakkönyvtárak világa, működése, jelenlegi kihívásai és jövőbeli lehetőségei kerültek a középpontba. A kerekasztal-beszélgetés során három jelentős hazai intézmény képviselői osztották meg tapasztalataikat, betekintést nyújtva a muzeális és szakkönyvtári háttérmunka sokszor láthatatlan, mégis rendkívül meghatározó világába.

 

Vendégeink ezúttal Takács Rita, a Nemzeti Filmarchívum Könyvtárának vezetője, Lükőné Örsi Gabriella, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár igazgatója, valamint Labancz Edit, a Néprajzi Múzeum Könyvtár főosztályvezetője voltak.

 

A beszélgetés nyitányaként vendégeink rövid, ugyanakkor rendkívül tartalmas intézménytörténeti bemutatkozással ismertették könyvtáraik múltját, gyűjtőkörét és jelenlegi működését. Takács Rita a Nemzeti Filmarchívum könyvtárának történetét idézte fel. Elmondta, hogy az intézmény 1957-ben jött létre néhány száz kötetes gyűjteménnyel, majd 1992-től közgyűjteményi, 1997-től pedig országos szakkönyvtári státuszban működik. Kiemelte, hogy a könyvtár mára már nem csupán filmes szakirodalmat gyűjt, hanem a filmes hungarikumok megőrzésében is kiemelt szerepet vállal. Az állomány rendkívül sokszínű: szakirodalmak mellett gépelt kéziratok, szakdolgozatok, kisnyomtatványok, forgatókönyvek, dialóglisták, hagyatékok és kották is megtalálhatók benne. A forgatókönyvek esetében különösen fontos szerepet tölt be az intézmény, hiszen kötelespéldány-őrző helyként működik. Lükőné Örsi Gabriella a Mezőgazdasági Könyvtár több mint egy évszázados múltját ismertette. Az intézmény idén ünnepli fennállásának 130. évfordulóját, története pedig számos nehézségen és költözésen ível át. Az I. és II. világháború, valamint az állomány többszöri áthelyezése komoly kihívások elé állította a könyvtárat. Elhangzott, hogy már az alapítás időszakában kiemelt hangsúlyt fektettek a szakirodalmi forráskönyvtár kialakítására, Balázs Árpád egykori vezető munkájának köszönhetően. A könyvtár és a múzeum gyűjtőköre 2020-ban egyesült, így még komplexebb intézményi struktúra jött létre. A jelenleg az Attila úton működő intézmény gyűjtőköre rendkívül széles: a mezőgazdaságtól és faipartól kezdve a gasztronómián át egészen a fenntarthatóság kérdésköréig számos területet lefed. Közel félmilliós állománnyal rendelkeznek, amelyben az elektronikus dokumentumok is jelentős szerepet töltenek be. Labancz Edit a Néprajzi Múzeum Könyvtárának történetét mutatta be, amely szorosan összefonódik magának a múzeumnak a történetével. Az alapítást Xántus János nevéhez kötik 1872-ben, amelyről minden év március 5-én külön programsorozattal emlékeznek meg. A szakkönyvtár tudatos építését Jankó János kezdte meg 1874-ben, aki szakirodalmakat és folyóiratokat vásárolt a hiányzó területek pótlására, emellett létrehozta az első leltárkönyvet és a könyvtár szabályzatát is. A könyvtár az évtizedek során számos helyszínen működött: a Kálvin térről az Iparcsarnokon át a Könyves Kálmán körútra, majd a Kossuth téri Igazságügyi Palotába költözött, míg végül 2022-ben a Városligetben nyitotta meg újra kapuit. A könyvtár 2023 januárjában kezdte meg a beköltözést az új épületbe, és áprilistól várja az olvasókat mintegy 125 ezer dokumentumot számláló gyűjteményével. Gyűjtőkörük a néprajztudomány mellett kiterjed az antropológiára, szociológiára, szociográfiára és helytörténetre is.

 

A beszélgetés következő szakaszában a közgyűjteményi szakkönyvtárak társadalmi láthatóságáról és szerepéről esett szó. Vendégeink egyetértettek abban, hogy ezek az intézmények gyakran háttérintézményként jelennek meg a köztudatban, noha a tudományos kutatás, a muzeológiai munka és a kulturális örökség megőrzése szempontjából nélkülözhetetlen szerepet töltenek be. Labancz Edit kiemelte, hogy elsődleges feladatuk a kutatástámogatás és a muzeológusok munkájának segítése. A Néprajzi Múzeumban például olyan szolgáltatást alakítottak ki, amely során személyre szabottan küldik tovább a kutatók által követni kívánt szakfolyóiratok tartalomjegyzékeit. Takács Rita hangsúlyozta, hogy a Filmarchívum esetében az elmúlt években egyre fontosabbá vált a nyitás a nagyközönség felé. A könyvtár már nem csupán dokumentumőrző intézményként működik, hanem kulturális térként is, amely programokkal, vetítésekkel és workshopokkal próbálja megszólítani a szélesebb közönséget. A vizuális kultúra közvetítése és népszerűsítése ma már ugyanannyira része feladatkörüknek, mint az állományépítés. Lükőné Örsi Gabriella elmondta, hogy a Mezőgazdasági Könyvtár esetében a kutatástámogatás továbbra is meghatározó szerepet játszik, ugyanakkor egyre nagyobb hangsúlyt kap a közösségi jelenlét és az ismeretterjesztés is. Kiemelte a Magyar Tudóstárlat programsorozatot, amely már egy évtizede mutatja be a szakterület meghatározó alakjait a közönség számára.

 

A felhasználói igények változásával kapcsolatban vendégeink egyhangúlag hangsúlyozták a digitális hozzáférés iránti növekvő elvárásokat. Takács Rita szerint a hiteles információszolgáltatás továbbra is alapfeladat, azonban a kutatók és olvasók egyre inkább digitális formában szeretnék elérni a dokumentumokat. A Filmarchívum célja az állomány minél szélesebb körű digitális szolgáltatása, amelyet azonban sok esetben szerzői jogi korlátok nehezítenek. Lükőné Örsi Gabriella a fiatal generáció információszerzési szokásait emelte ki, akik számára alapvető elvárás az azonnali digitális hozzáférés. Ugyanakkor az idősebb korosztály digitális kompetenciafejlesztését is fontos feladatnak nevezte. Intézményük rendszeresen szervez digitális készségfejlesztő foglalkozásokat, valamint közösségi programokat, például természetfilmklubot is. Labancz Edit beszámolt arról, hogy a Néprajzi Múzeum Könyvtárában új felhasználói csoportok jelentek meg, például művészeti hallgatók, textiltervezők és kézművesek. Az intézmény törekszik arra, hogy a könyvtár szervesen kapcsolódjon a múzeumi élményhez, ezért a tárlatvezetések során a könyvtár tereit is bemutatják a látogatóknak.

 

A COVID–19-járvány hatásairól szólva vendégeink elmondták, hogy a pandémia jelentős változásokat indított el a könyvtári szolgáltatásokban. A digitalizáció felértékelődött, a digitális dokumentumhasználat erősödött, miközben a közösségi terek és a személyes jelenlét iránti igény is újra hangsúlyossá vált. Több intézmény ekkor kezdett nagyobb digitalizációs projektekbe, illetve dolgozott ki új közösségi és oktatási programokat.

 

A technológiai változásokkal kapcsolatban Takács Rita kiemelte, hogy a hagyatékok feldolgozása és digitalizálása különösen nagy kihívást jelentett számukra, mivel sok esetben levéltári jellegű dokumentumokról van szó. A levéltáros kollégák segítségével sikerült ezeket az anyagokat a HUNTÉKA rendszerben irat- és dobozszinten is kutathatóvá tenni. Lükőné Örsi Gabriella ismertette, hogy könyvtáruk már az 1980-as évektől kezdve épít digitális szolgáltatásokat, jelenleg pedig több nemzetközi adatbázist is biztosítanak felhasználóik számára, emellett szakfordító szolgáltatást is nyújtanak. Labancz Edit beszámolt arról, hogy a könyvtár egyik legsikeresebb szolgáltatása a fotójegy-rendszer, ugyanakkor továbbra is fontosnak tartják a hagyományos dokumentumszolgáltatást. A digitalizálási projektek során kiemelt figyelmet kell fordítaniuk az állományvédelemre, mivel sok dokumentum rendkívül rossz fizikai állapotban van.

 

A beszélgetés záró részében az intézmények közötti együttműködések és a jövő lehetőségei kerültek előtérbe. Vendégeink hangsúlyozták a szakmai szervezetekkel, felsőoktatási intézményekkel és nemzetközi partnerekkel való kapcsolatok fontosságát. Szó esett a social media felületek szerepéről, a közösségi kommunikáció erősítéséről, valamint a mesterséges intelligencia lehetséges könyvtári alkalmazásairól is. Labancz Edit szerint a mesterséges intelligencia a jövőben komoly segítséget nyújthat az irodalomkutatásban és a tájékoztatásban, ugyanakkor fontos, hogy a könyvtári környezet számára megfelelően „betanított” rendszerek jöjjenek létre. Takács Rita a CinemaTech projektet emelte ki, mint jövőbeni fejlesztési irányt, amely nemzetközi szinten támogatná a filmes dokumentumok gyűjtését, kutatását és megőrzését. A beszélgetés során világossá vált, hogy a közgyűjteményi szakkönyvtárak ma is meghatározó szereplői a kulturális és tudományos életnek. Bár működésük sok esetben a háttérben zajlik, a kutatástámogatás, az örökségmegőrzés, a digitalizáció és a közösségi szerepvállalás révén olyan értékeket közvetítenek, amelyek a jövőben is nélkülözhetetlenek maradnak.

 

Az eseményről készült felvétel megtekinthető az OSZK You Tube-csatornáján.