A legújabb, 2026. május 14-én közzétett Ithaka S+R amerikai könyvtári felmérés (
Ithaka S+R U.S. Library Survey) eredményei egyszerre tartalmaznak nyugtalanító és biztató híreket. A szakma számára aligha meglepő, hogy a könyvtáraktól elvárják: egyre csökkenő erőforrásaikat úgy osszák be, hogy megfeleljenek a változó használói és hallgatói igényeknek. A felmérésben részt vevő tudományos könyvtárak vezetői azonban a kihívások ellenére is kifejezték munkájuk iránti erős elkötelezettségüket, és bíznak abban a képességükben, hogy a könyvtár alapvető értékeit továbbra is előtérben tudják tartani.
A felmérés ezen változatát 2010 óta háromévente végzik el az Egyesült Államok négyéves képzést nyújtó, nonprofit felsőoktatási intézményeinek könyvtárdékánjai és igazgatói körében. Azt vizsgálják, hogyan vélekednek munkájukról, milyen prioritásaik vannak, hogyan hozzák meg döntéseiket, és miként hangolják össze a könyvtár munkáját intézményük céljaival. Ez a 2025 novemberében felvett adatgyűjtés immár a hetedik a sorban.
A jelentés alcíme, „Under Pressure” (Nyomás alatt) jól összefoglalja az általános hangulatot – nyilatkozta Mark McBride, az Ithaka S+R akadémiai küldetésért felelős vezető igazgatója a Library Journal-nak (
LJ) „A könyvtárak ugyanazt a nyomást érzik, mint a felsőoktatás általában: a költségvetési és személyi korlátokat. Az egyetemeket elárasztó új kezdeményezések – amelyek nagy része a mesterséges intelligenciára (MI) épül – olyan helyzetet teremtenek, amelyben a könyvtárak a hagyományos funkcióik és a jövő kilátásai között őrlődnek.
A könyvtárak jelenleg reaktív módban működnek, és bár a vezetők többsége bízik abban, hogy képesek kijelölni a továbbhaladás irányát: jelenleg a talaj nem olyan szilárd a lábuk alatt, mint ahogyan azt remélnék.”
Szűkebb költségvetés, változó szolgáltatások
A vezetők jelentős pénzügyi és személyi korlátok között működnek: a válaszadók 81 százaléka a pénzügyi források hiányát tette az első helyre a könyvtárukban látni kívánt változások végrehajtását akadályozó tényezők között. A személyi kapacitás hiánya volt a második a listán, a meglévő létszám fenntartása pedig a harmadik. A legtöbben arra számítanak, hogy egy vagy több folyóiratcsomagot le kell mondaniuk (
Kevesebből többet | Folyóirat-árfelmérés 2026) egyéb költségvetési megszorítások mellett; a speciális fókuszú intézmények könyvtárai számítanak a legnagyobb valószínűséggel ezekre a lemondásokra, ami valószínűleg a tudományos szakfolyóiratok emelkedő árainak tudható be. A könyvtári vezetők mintegy 30 százaléka számolt be arról, hogy 2025-ben kevesebb munkatárssal dolgoztak, vagy szüneteltették a nyitott pozíciók betöltését.
„Jelenleg komoly fejtörést okoz az embereknek nemcsak az, hogy mennyi a költségvetésük ma, hanem az is, hogy várhatóan mennyi lesz július 1-jétől” – mondta Tracy Bergstrom, az Ithaka S+R könyvtárakért és tudományos kommunikációért felelős vezető programmenedzsere. „Nagy a bizonytalanság a jövőt illetően, ami szerintem a most gyűjtött adatok mindegyikéből kiolvasható.”
A korábbi évekhez hasonlóan a vezetők szinte mindegyike úgy véli, hogy a könyvtár segíti a hallgatókat a kutatási, kritikai elemzési és információs írástudási készségek fejlesztésében, valamint megbízható és hiteles információforrásként szolgál. A nyújtott szolgáltatások fontossági sorrendje azonban változik.
A könyvtárak a gyűjteményalapú modellről egyre inkább a szolgáltatásalapú modellre térnek át – jegyezte meg Bergstrom. Az e-tartalmak – köztük a folyóiratok – biztosításának fontossága 2019 óta folyamatosan nő. Ugyanakkor a dokumentumokhoz, például a tankönyvekhez való hozzáférés biztosításának fontossága csökkent. A korábban a hozzáférési problémák megoldásának tartott nyílt hozzáférésű (Open Access, OA) kezdeményezések 2025-ben már kisebb prioritást élveztek: mind a transzformatív megállapodások, mind az OA-ra fordított kiadások visszaestek. Bár az adattárolás, a digitális adatmegőrzés vagy az intézményi repozitóriumok biztosítása volt a legkiemeltebb adatszolgáltatás, az adatkezelési szolgáltatások 2022 óta érezhetően visszaestek. Ezeket az eltolódásokat egyre nagyobb tudatosság kíséri: a válaszadók 59 százaléka nyilatkozott úgy, hogy könyvtára egyértelmű állománygyarapítási stratégiával rendelkezik a döntéshozatal irányítására, szemben a 2022-es 53 százalékkal.
Ugyanakkor a vezetők körében csökkent az a meggyőződés, hogy a könyvtár jelentősen hozzájárul a hallgatók sikeréhez és a lemorzsolódás megakadályozásához; 2025-ben a válaszadók 70 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a könyvtár jelentősen hozzájárul a hallgatók tanulásához, szemben a 2022-es 79 százalékkal és a 2019-es 80 százalékkal. A legnagyobb visszaesés a könyvtárnak a diploma megszerzéséhez való hozzájárulása terén volt tapasztalható; a vezetők 35 százaléka számolt be a könyvtár jelentős hozzájárulásáról, szemben a 2022-es és 2019-es 48 százalékkal. A könyvtárnak a hallgatók tanulásához való hozzájárulásáról alkotott vélemény is romlott.
Új aggályok
A mesterséges intelligencia (MI) olyannyira központi témává vált a könyvtári diskurzusban, hogy könnyű elfelejteni, csupán a közelmúltban következett be ez a fordulat. A legutóbbi felmérést azonban 2022 novemberében végezték, abban a hónapban, amikor a ChatGPT-t nyilvánosan is elindították – jegyezte meg Bergstrom –, így akkor még nem szerepeltek a generatív MI-re vonatkozó kérdések. A mostani felmérés azonban már tartalmazott egy sor kérdést az MI jelenlegi és várható könyvtári felhasználásáról, ami valószínűleg egy folyamatos inflexiós pontot jelez.
A válaszadó könyvtárakban az MI-eszközök leggyakoribb felhasználási területe a felfedezés és a hozzáférés biztosítása (40 százalék), ezt követik a kutatástámogatási szolgáltatások (29 százalék) és a belső adatelemzés (26 százalék). A válaszadók közel egynegyede azonban kijelentette, hogy könyvtáruk jelenleg nem használ MI-eszközöket. Az MI bevezetésének leggyakoribb akadályai között szerepelt az egyéb könyvtári stratégiákhoz képest alacsony prioritás (50 százalék), a munkatársak korlátozott MI-ismeretei (48 százalék), az idő vagy a személyzeti kapacitás hiánya (46 százalék), valamint az MI-vel szembeni etikai vagy elvi ellenállás (46 százalék).
Bergstrom szerint az MI könyvtári felhasználásáról szóló nyitott kérdésre adott válaszok széles skálán mozogtak, az adminisztratív apróságoktól a szóbeli történeti (oral history) átiratokon az irányelvekig – mondta. „Eddig a mesterséges intelligencia hagyományos könyvtári funkcióira gondoltunk, de a válaszok megmutatták, hogy a felhasználás ennél szélesebb körű” – jegyezte meg –, „és belső szempontból is inkább azokra a feladatokra összpontosít, amelyek elvégzésére szükség van a könyvtár napi működésének fenntartásához.”
Arra a kérdésre, hogy várakozásaik szerint az MI hogyan fogja befolyásolni a könyvtárukat a következő három évben, a válaszadók 83 százaléka az MI-műveltségi oktatás iránti megnövekedett igényt említette. A doktori képzést is nyújtó intézmények vezetői nagyobb valószínűséggel számoltak be a személyi vagy átképzési szükségletekről, valamint a különgyűjteményekhez való hozzáférés változásairól mint jelentős MI-hatásokról. A válaszadók mintegy harmada tervezi, hogy új munkatársakat vesz fel MI és gépi tanulási feladatkörökre.
„Nyilvánvaló, hogy a mesterséges intelligencia hatalmas hatással van az egyetemi kampuszra, és nagyon sok könyvtár felvállalja a vezető szerepet az egyetemén, hogy segítsen a hallgatóknak megérteni a mesterséges intelligenciát” – mondta McBride. „Ha a könyvtáraknak lenne jövőlátó képességük, akkor számomra úgy tűnik, hogy azt jósolják, hogy a jövőjük valamilyen formában a mesterséges intelligencia támogatására, megértésére és az egyetemnek ebben való eligazítására fog összpontosulni.”
Az Ithaka S+R több, a mesterséges intelligenciára fókuszáló projektet is tervez; az „AI in Action” azt fogja vizsgálni, hogyan használják a mesterséges intelligenciát funkcionális és operatív feladatok ellátására a könyvtárakon belül, míg egy másik, a mesterséges intelligencia iránti ismeretekre irányuló projekt a nyár későbbi részében indul. „A könyvtárak vezettek végig minket a felsőoktatás első digitális átalakulásán, és már kezdenek megmutatkozni a jelei annak, hogy intézményeiket ezen az új digitális transzformációs szakaszon is ők fogják átvezetni” – vélte McBride.
A korunkra jellemző új kérdések között nem csak az MI-használattal kapcsolatos téma szerepelt. Annak ellenére, hogy a válaszok anonimak és az adatok védettek, „a felmérés előzetes tesztelése során hallottuk, hogy egyes igazgatók nem tudnának válaszolni a könyvtáraikban folyó sokszínűségi kezdeményezésekre vonatkozó kérdésekre, ezért újra átgondoltuk, hogyan tudnánk ezeket új módszerekkel megragadni” – mondta Bergstrom.
A felmérés a gyűjtemények sokszínűségével is foglalkozik; egy másik új kérdéssor az amerikai fogyatékossági törvénynek (ADA) való megfelelésre irányuló könyvtári stratégiákra kérdez rá, amelyek az idén hatályba lépő új ADA-irányelvek fényében mérsékelt, 35 százalékos megvalósítást mutatnak; a klímaváltozással összefüggő katasztrófákra való felkészülés pedig továbbra is csak fokozatos adaptációt jelez. A válaszadók valamivel több mint a fele (51 százaléka) számolt be arról, hogy könyvtára nem rendelkezik naprakész vészhelyzeti tervvel, míg 39 százalékuk igen. Az adatok nem mutattak eltérést a földrajzi régiók szerint a változó kockázati tényezők ellenére sem – ahogyan a könyvtári vezetők azon 49 százalékának földrajzi eloszlása sem, akik úgy válaszoltak, hogy szerepük apolitikus az állami és/vagy országos politikát illetően.
A vezetés elkötelezett marad
A költségvetési kihívások és a láthatáron felmerülő számos bizonytalanság ellenére a válaszadók döntő többsége – 93 százalék – bízik abban, hogy képes hatékonyan vezetni könyvtárát a szervezeti változások idején.
Ez a bizonyosság azonban nem jár automatikusan az intézményi támogatás érzésével. Míg a válaszadó könyvtárvezetők háromnegyede bízik abban, hogy képesek a könyvtár értékajánlatát a főiskola vagy egyetem vezetésének stratégiai céljaival összhangban megfogalmazni, csak alig több mint a fele hitte, hogy ezt az összhangot más vezető beosztású adminisztrátorok is érzékelik, és 57 százalékuk vélte úgy, hogy közvetlen felettese osztja a könyvtárral kapcsolatos elképzeléseiket. Kevesebb mint egyharmaduk (31 százalék) állította, hogy részt vesz a campus szintű kulcsfontosságú döntéshozatalban.
Ám a számtalan alapvető változás ellenére – ideértve a meglévő szolgáltatások támogatásának újraelosztását, a láthatáron lévő új MI-felelősségeket, valamint ezen eltolódások kezelését segítő kevesebb munkatársat – a vezetők 97 százaléka nyilatkozott úgy, hogy elkötelezett a könyvtár alapvető értékeinek fenntartása iránt még kihívásokkal teli helyzetekben is, és 90 százalékuk bízott abban, hogy hatékonyan tudja érvényesíteni a könyvtár érdekeit az intézmény vezetése felé.
„Számomra igazán lenyűgöző volt látni, mennyire elkötelezettek az emberek a munka... és a könyvtár fejlődése iránt” – mondta Bergstrom. „Végső soron ezt nagyon pozitív dolog látni.”
Szerző: Lisa Peet | 2026. május 20.