Hír

A BUDDIES projekt (Connected Libraries & Communities) a Public Libraries 2030 (PL2030) segítségével 2026 tavaszán 32 országban 222 könyvtári dolgozót kérdezett meg a páneurópai könyvtáros felmérésük keretében. A felmérés során váratlan eredményekre bukkantak, amelyek a könyvtárosok meglátásain és megélésein keresztül segítenek megérteni a könyvtárak jelenlegi helyzetét és hogy merre tartanak.

A közkönyvtárak csendben végzik Európa egyik legfontosabb közösségi munkáját. De vajon mennyire ismerjük valójában, hogy mit is jelent ez a munka, és mit várnak el azoktól, akik végzik?

 

A felmérésben résztvevő könyvtári dolgozó többsége tapasztalt szakember: kétharmaduk legalább nyolc éve dolgozik könyvtárban. A kapott adatsor egy olyan szektort mutat be, amely értékorientált és önreflexív, de strukturális korlátokba ütközik, amikor a szándékokat gyakorlatba kell ültetnie.

 

Három megállapítás emelkedik ki.

 

1. Az, hogy egy intézmény a közösség számára helyszínt biztosít, nem azonos azzal, hogy a közösséggel együttműködik

 

Ez az egyik legmeglepőbb megállapítás. Szinte mindenki hisz a közösségi munkában: a válaszadók 85%-a szerint „nagyon” vagy „rendkívül” fontos, hogy a szolgáltatásokat és programokat a közösség igényeihez igazítsák. Ugyanakkor csak 15% nevezte ezt a fajta munkát könyvtáruk „alapvető tevékenységének”. A legtöbb esetben ez rendszeresen történik, de nem ez az a dolog, amelyre a könyvtár valójában épül.

 

Ha közelebbről megvizsgáljuk a dolgokat, a helyzet még érdekesebbé válik. Azok a könyvtárak, amelyek elsősorban a közösség találkozóhelyének tekintik magukat, folyamatosan kapcsolatba lépnek az emberekkel, de csupán 6% számolt be arról, hogy közösségeik mélyen részt vesznek a programok kialakításában.

 

Tehát az a feltételezés, hogy egy meleg, befogadó tér természetes módon közös alkotási (co-creation) környezetté válik, tévesnek bizonyul. Jelenleg a legtöbb részvételi munka a munkatársak által vezérelt, a közösség inkább csak hozzájárul, mintsem maga alakítja ki a programokat; a könyvtárak mindössze 3%-a jellemzi tevékenységét teljes mértékben közösségvezéreltnek (community-led). Ez egy kiindulási alap, nem pedig hiányosság, de rávilágít arra, hol helyezkedik el valójában a legtöbb könyvtár a társadalmi részvételi (engagement) spektrumon, szemben azzal, ahová önmagukat pozicionálják.

 

2. A megjelölt képzési prioritások és a tényleges kompetenciahiányok között eltérés tapasztalható

 

Arra a kérdésre, hogy milyen képzésre lenne leginkább szükségük, a könyvtári dolgozók a dolgozók a közösségbevonást (community engagement) helyezték az első helyre (70%). A közösségbevonás azonban éppen az egyik olyan terület, ahol már jelenleg is meglehetősen erősek. Ezen a téren további képzés többnyire csak a már zöldellő talajt öntözné. A valódi hiányosságok inkább három kevésbé előtérbe kerülő kompetenciában mutatkoznak meg:

 

- Facilitálás (folyamattámogatás). Az általános facilitálási készségekkel a szakma legtöbb tagja rendelkezik, de ugyanez nem mondható el az emberekkel való közös tervezésről (co-designing) és a nehéz beszélgetések kezeléséről. A válaszadók több mint 40%-a „korlátozottnak” értékeli szervezetének képességét a nehéz beszélgetések kezelésére.

- Inklúzió és interkulturális munka. A válaszadók több mint fele következetesen „korlátozottra” értékeli az interkulturális kommunikáció lefedésének és a marginalizált csoportokkal való együttműködésnek a képességét.

- A hatás mérése. Sok résztvevőnek nagy nehézséget jelent értékelni, hogy munkájuk milyen társadalmi változást eredményez, és ez a nehézség aztán a részvételi projektek megrekedésének okává válik. Ez nem azt jelenti, hogy a közösségi bevonás nem számít. Azt jelenti, hogy a leghasznosabb fejlődés gyakran a kevésbé nyilvánvaló készségekben rejlik, olyan készségekben, amelyek valóban segítenek a munkatársaknak elérni azokat az embereket, akiket általában kihagynak.

 

3. A legnagyobb korlát az idő, nem a költségvetés vagy a képzési lehetőségek hiánya

 

A résztvevők 76%-a az „időhiányt” nevezte meg a legnagyobb akadálynak, messze megelőzve a „korlátozott költségvetést” (46%) és a „megfelelő képzések hiányát” (42%).

 

Ez átformálta a szakmáról alkotott képünket: a probléma nem az akarat vagy a képesség hiánya. A legnagyobb gond az, hogy a közösségi munka tényleges munka, amelynek elvégzéséhez elismert munkaórákra van szükség. Ez a probléma leginkább a frontvonalban dolgozó munkatársakat és a kis vidéki könyvtárakat érinti a leginkább, ezért a felmérés burkolt üzenete a finanszírozók és a vezetők felé egyértelmű: a részvételi munkához dedikált, finanszírozott munkaidőre van szükség, nem csupán jóindulatra.

 

A szervezetek és intézmények támogatása is hatalmas különbséget jelent. Az erős intézményi támogatással rendelkező könyvtárak körében 96% vonja be rendszeresen közösségét, vagy alaptevékenységként foglalkozik a közösségeivel. A gyenge támogatottságúak körében ez az arány csupán 29%.

 

 

A PL2030 felmérése egy utolsó feltételezést is cáfol: azt az elképzelést, hogy a munkatársak fejlődése elsősorban a formális képzéseknek köszönhető. A válaszadók háromnegyede állította, hogy a munkája során tanul, 60%-uk pedig azt mondta, hogy a más könyvtárakkal való egymástól való tanulás (peer learning) az a támogatás, amelyre a leginkább vágynak. Ez volt a legerőteljesebb preferencia az egész felmérés során. A válaszadók legjobban úgy tanulnak, ha elvégzik a munkát, és tapasztalataikat összehasonlítják máshol, hasonló feladatokat ellátó kollégákkal.

 

 

Hol tartunk tehát? Hová vezet mindez?

 

A felmérés által felvázolt kép meglehetősen biztató. A könyvtárak gazdag, aktív, közösségközpontú terek, amelyeket olyan emberek működtetnek, akik pontosan tudják, milyen irányba szeretnének fejlődni. Ami elválasztja őket a mélyebb szintű közös alkotástól, az nem a készségek vagy az elkötelezettség hiánya: sokkal inkább az idő, a támogatás, valamint az egymástól való tanulás lehetőségének hiányai.

 

A BUDDIES projekt pontosan ezt fogja a következőkben megvalósítani: egy kompetenciakeretet és egy KnowHow Labort, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy a dolgozók valóban tanulhassanak. Párhuzamosan, könyvtárak között, határokon átnyúlóan. A jövő könyvtárát nem a közösségek számára fogják felépíteni. Hanem velük együtt fogják felépíteni, és ugyanúgy mindannyiunkkal együtt.

______

 

A BUDDIES egy Erasmus+ által finanszírozott projekt, amely a The Europe Challenge-dzsel együttműködve mentorálás, hálózatépítés és szakpolitikai ajánlások révén támogatja a könyvtári és közösségi szakembereket. A projektet az Európai Kulturális Alapítvány koordinálja az Aarhusi Közkönyvtárakkal (Aarhus Public Libraries), a Comicdom Press-szel és a Public Libraries 2030-szal együttműködésben, és az Európai Unió társfinanszírozza.

 

Forrás: What We Learned From Our Pan-european Librarians Survey: Three Key Takeaways — The Europe Challenge

A kép forrása: Public Libraries 2030 | Connect. Innovate. Advocate.